Legújabb képek az Útról: Pápa alpolgármesterével

2009. Szeptember 28.

Érdekes nap, kilenc kis faluban. Néhány polgármester eléggé elkötelezett, és egyértelműen tervezik hogy támogatnak minket amennyire csak tudnak, annyi tag megtalálásával amennyit lehetségesnek tartottunk (Csót, Pápateszér, Gic, Nagydém és természetesen Lovaspatona (ahol hollandoknak és németeknek nyaralója van)) De meglátogattam olyan nagyon kis falvak polgármesteri hivatalait is, ahol a polgármesterek nem voltak a közelben és a plébánosok olyan szemmel néztek rám, mintha azt mondanák "mit keres Ön itt".
Ezek azok a napok amikor belegondolok, hogy ez a nagyon időigényes project megéri-e.
Ma este a nagyon hálás vendége vagyok a pápai Griff Hotelnek. Egy jó éjjeli pihenés után a holnapi nap megmondja majd, hogy változtatnunk kell-e az irányon, vagy mindent hagyjunk továbbmenni ugyanazon az úton.

2009. Szeptember 25. Egy különösen fontos mozzanat Pápán.

Pápa polgármester helyettese, Pápa, Dr Áldozó Tamás, melegen üdvözölt engem, Benecz Rita és Varga Bea társaságában. Emellett a megyei újság, a Veszprémi Napló újságírója is csatlakozott hozzánk, és a találkozót követően képeket készített. Meghallgattam egy érdekes beszámolót Pápa egyháztörténetéről (az önkormányzat épülete egykor a Bencés Rend tulajdona volt, mint még most is Tihany és Pannonhalma). Aztán következett a jó megbeszélésünk a tagságról egy másik Rend soraiba, nevezetesen a "Mosoly Lovagjainak Rendjébe". Amikor megemlítettem a vágyamat hogy 30 tagunk legyen Pápán, akkor Áldozó Úr felemelte a számot 33-ra (a 33.000 lakos alapján); ezt egy különösen bíztató jelnek vettem a pápai tagsági programot illetően.
Bakonyjákó, Adásztevel, Nagytevel, Homokbödöge és Ugod kis falvaiban a találkozások szintén kellemesek voltak és további tagokra adtak reményt.
Ezen a héten körülbelül 50 város és falu polgármesterével és egyéb képviselőjével találkoztam. Jól megtervezett volt a napi beosztás. Őszinte köszönet Kada Anikó Project Vezetőnknek, aki mindezt nagyon professzionális és rendszerezett módon szervezte meg.

2009. Szeptember 24.

Herend, Szentgál, Úrkút, Kislőd, Városlőd és Farkasgyepű polgármesterei nagyon megértők voltak és biztosan nagy erővel próbálnak majd minket támogatni tagok megtalálásával. Márkó polgármester helyettese, Csehbánya polgármesterének asszisztense és egy munkatárs Bándon szintén megtesznek majd minden tőlük telhetőt. Remélhetőleg a mai napi teljes cél, a 25-ös tagszám teljesülni fog.
És micsoda siker lesz majd ezeknek a településeknek ha csakugyan sikerül ennyi tagot találniuk! Az élet a falvakban annyira nagyon nehéz magas munkanélküliséggel, alig valamennyi állami támogatással és nem sok reménnyel egy jobb jövőre. A falvak történeteit hallgatva szomorú képet kapok a magyar népesség nagy részének gazdasági helyzetéről. Sokaknak a kommunizmus ideje messze jobb volt mint a mostani idő. Elemezni az okokat talán nem bizonyul nehéznek (sok évtized kommunizmus és - a változás óta - sikertelen kormányok), de megoldásokat találni a helyzet javítására már sokkal nagyobb kihívást jelent.

(Dr. Royaards a 24-i és 25.-i napok beszámolóját 25.-én, egyszerre tette közzé - a ford.)

Szeptember 23.-a. Jó nap volt!

Nem minden napon látogatok nagyobb városokat. De ha a kis falvak veszik az időt, hogy kedvesen fogadjanak, és hogy komolyan meghallgassák a magyarázataimat tört magyarommal (ez sokszor már önmagában ok arra hogy annyira odafigyeljenek :-)), akkor az már fél siker. A második fele már teljesen a polgármestereknek köszönhető, amikor azon nyomban kijelentik hogy támogatják az Alapítványt a Veszprém Megyei beteg gyermekekért. Ilyen nap volt ez a mai is!
A cseszneki, bakonyoszlopi, bakonyszentkirályi (a három muskétás-polgármester, egy nagyon kellemes találkozás során) borzavári, bakonybéli (itt a polgármester úgy cselekedett, mint egy holland, amikor hangsúlyozta hogy az ígéretek a cselekvésre be lesznek tartva - már másnap!), pénzesgyőri (négy tag egy csupán 366 főt számláló falunak) polgármesterek, a porvai közjegyző és Hárskút képviselője, biztosították, hogy jó napom legyen! A nap összesített célja 23 tag, és a mai megbeszéléseim hangneme és tartalma teljes bizalommal töltenek el abban az irányban hogy ez a cél teljesülni fog, köszönhetően az önkormányzatok kedves segítségének.
Herend Szálló kedvesen várt rám egy jó esti pihenésre. Sok köszönet ezért a nagyra értékelt szponzorálásért.

Dr. Royaards levele a Mosoly Lovagjainak Szeptember 22.-én

Valami miatt az internetem annyira lassú hogy a honlap
és a blog nem jelennek meg ( a vidék közepén vagyok
most). Feltennéd a következő bejegyzést a blog-omra?

Szeptember 22, egy nagyon nehéz nap.

"Nem nyerhetsz minden nap".  A tegnapi dicsőséges
gondolatok után, ez most a legnehezebb nap volt eddig.
Ez tipikusan egy olyan vidék, ahol a munkanélküliség
magas, a pénz kevés és az erkölcs nagyon alacsony. És
természetesen ennek meg vannak a jó (illetve: rossz) okai.
A falvak jelenlegi gondjai ellenére Tés, Szápár, Csetény,
Bakonynána polgármesterei, Nagyesztergár polgármester
helyettese, Jásd jegyzője és Zirc jegyzőhelyettese, minden
tőlük telhetőt meg fognak tenni hogy tagokat találjanak az
"egy tagot minden 1000 lakosra" alapján.

A nap rengeteg időt hagyott gondolkoznom a különbségekről
Magyarország és Hollandia között a második világháború
után. Két fontos tényező döntő. Hollandiában volt egy
Marsall-unk hogy segítsen külföldről egy lökést adni a
beruházásoknak, munkának és optimizmusnak. Magyarországon
nincsen ilyen jó anyagi támogatás külföldről; az Európai
Únió kéne hogy lenne a motorja, de ennek anyagi hatása nem
biztos hogy elegendő, és minden esetre nemigen éri el a
kissebb városokat és falvakat. Másodsorban, a hollandok
jobban megbíztak az akkori holland kormány képességeiben és
jellemében; amikor általában polgármestereket hallok erről
beszélni, nagyon kevesen - ha egyáltalán - vannak jó
véleménnyel a 1989-es változás utáni magyar kormányokról.
Egy szomorú történet, amit meg kell változtatni hogy új
reményt adjunk egy jobb életre ebben az amúgy szép
országban, okos és kedves emberekkel.

Albert Royaards

Szeptember 21.-e, az eddigi legjobb nap!

A mai napon tíz önkormányzatot látogattam meg, és a legtöbb esetben találkoztam a polgármesterekkel. A polgármesterek közül négyen hölgyek voltak, és az ember olyan tisztán érzi a beteg gyermekek ügyében mutatott ráadás empátiát olyankor, amikor a beszélgetőpartnerei nők - egy kicsit sem lekicsinyítve a csodálatos segítséget amit a polgármesterektől kaptam akkor, amikor azok férfiak voltak.
Papkeszi, Balatonkenese, Balatonvilágos, Csajág, Küngös és Ősi polgármesterei mindannyian háromszor, illetve négyszer több tagra számítanak, mint ami a célunk a "minden 1000 lakosra egy tag" alapján. Berhida polgármestere bizonyos volt abban, hogy tíz tagot ér el 6.133 lakost számláló településén. Várpalota polgármestere, amely település a maiak közül a legnagyobb volt a maga 22.000 lakosával, harminc tagot célzott meg. De Pétfürdő polgármestere (5.000 lakos), Horváth Éva bízott abban hogy akár 50 tagot is el tud érni; úgy gondoltam, ez túlzottan optimista megközelítés és egyelőre 20 tagban állapodtunk meg. Ha a mai megcélzott tagszámok teljesülnének, az 87 új tagot jelentene. Ezt először látnom kell, hogy higgyek benne. Vajon túl magabiztosak a polgármesterek a becsléseikben? Hamarosan megtudjuk!
De minden esetre, csodálatos látni ekkora lelkesedést és lelket, melyet a polgármesterek tanúsítottak. És ezért már most nagyon hálás vagyok!
Ezzel a sok jó gondolattal léptem be a "Két Bagoly Fogadó" nevezetű hotelbe. Olyan kedves tőlük hogy szponzorálják a mai szállásomat. Nagy gesztus ez a gazdasági válságnak ebben az időszakában.

(Ezen bejegyzés fordítása a szokásoshoz képest egy nappal később készült el, megértésüket köszönjük! - a ford.)