1) Az első a motiváció és a szándék hogy valaki a legjavát nyújtsa. Hogy valaki annyi időt szánjon rá, amennyi szükséges hogy elvégezze a munkát, anélkül hogy beszélne a rá fordított időről és erőfeszítséről. A lelkület számít! És ebben a tekintetben, a Nyíregyházi művészek csodálatos hozzáállást mutattak.
2) A második az esemény színvonala. Mindig a legmagasabb színvonalra kell törekednünk. Az én meglátásomban a mostani egy nagyon szép este volt, melyet egy körülbelül 70 főből álló nézőközönség élvezett. A kórus, a zene, mindez kitűnő és szép volt. Gratulálok!
3) Aztán jön a név-ismertség. Ha a fenti kritériumok pozitívak, akkor nagy valószínűséggel az esemény a nevünk ismertségéhez is hozzá fog járulni. A tegnapi este bizonyára felélénkítette az Alapítvány jó hírnevét, és hozzájárult ahhoz hogy ez a név még ismertebb legyen Kelet -Magyarországon.
4) Csak a negyedik helyen áll az adományszerzés tényezője. Messze ez a legnehezebb tényező az rendezvényeink során. Nem lehetett elvárni, hogy fiatal művészeink és személyzetünk Budapesten elég tapasztalattal rendelkezzenek ahhoz hogy könnyen sikeresek legyenek egymagukban. A kommunista és szocialista múlt biztosan nem készítette fel a fiatalabb generációt jellemben és adottságokban arra hogy jó adománygyűjtők legyenek. Általában, túl sokan túl sok időt töltenek azzal, hogy azt magyarázzák, miért nem mentek a dolgok, ahelyett hogy arra koncentrálnának hogy azt keressék, hogyan működhetnének a dolgok és aztán nagy adag motivációval megvalósítsák az elképzeléseket. De a tegnapi rendezvény egy örömteli kivétel volt helyi szinten. Bravo Évának és művész kollégáinak.
Örülök hogy megtettem ezt az 500 km-es oda-vissza utat Nyíregyházára. Amit itt bemutattunk, az egy jó példa Alapítványunk többi Koordinátorának Magyarországon. Most felkészülök Horvátországi utunkra Éva Grófnővel, avval a céllal hogy hamarosan elkezdjük a "mosolygó kórház" tevékenységet ebben a szeretetreméltó országban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése